be positiv, be style, be shine...

Újból rámerészkedtem a mérlegre, mert bíztam a további kilókban, ééééés valóban ott is voltak. Este 54,5 kg, reggel 53 kg. A reggileket tartom számon, hisz az a tiszta eredmény, lehet, hogy egyik nap nehezebbeket eszem, iszom, de csak az számít ami tisztán megmarad.

Tehát a hízókúra 4. hetében az eredmény: 2 kg.

A banánturmix nagyon bevált, illetve a zabpehelyre visszatértem. A szénhidrát növelése még mindig kihívás, sajnos abból fogy a legkevesebb, még úgy is hogy figyelek rá.

További tapasztalataim:

I. Nagyón jók az alábbi étkek hízáshoz:

• Tejszínes kukoricaleves krumplival
  
• Rizs és rántott vagy sült hús
  

II. Sport sport sport

Erősítő gyakorlatokkal látványosabb eredményt lehet elérni, azokon a kritikus helyeken, ahol e legszükségesebb a javulás. Nálam ez a comb, kar.

III. Éhesen sose feküdj le!

Valami biztos akad a spájzban, vagy hűtőben, amit hulla fáradtan is be lehet gyorsan kapni!

Fura, de ha éhesen fekszek le, akkor reggel nem tudok egyből enni. Ha jóllakva alszom el, reggel arra ébredek, hogy farkas éhes vagyok.

Szeretném újra érezni, ahogy gondtalanul andalgunk egy felfedezésre váró város eldugott utcácskáján, magunk mögött hagyva a hétköznapok rutinszerűségét, a munkahelyi mókuskereket. Beszívni a friss őszi levegőt, hunyorogva belenézni a késő nyári napsugarakba, majd a térképet bújva megtervezni, mi is lesz az aznapi következő állomás.

Akárhogy is nézzük, a kirándulások magukban hordoznak egy olyan miliőt, amitől nem tud szabadulni az ember. Mint egy drog, vonzza magához újból és újból. Mindig vágyunk vissza, oda, vagy máshova. Mert az érzés ugyanaz. A szabadság, a boldogság, az együvé tartozás érzése az, ami oly magával ragadó és felülmúlhatatlan. Én is vágyom erre az érzésre. MEGINT! Eljött az ősz, és menni szeretnék. Mindegy hová. Csak együtt és megkapni ezt a drogot. Szerencsés, akinek ez ilyen függőséget ad, mert olyan egészséges szerbe bolondult bele, ami egyedi élménnyel ajándékozza meg és még csak nem is káros.

Mi okoz függőséget?

Andalogni a helyiek között, és hálásnak lenni neki, hogy azzal, hogy ők ott élik mindennapjaikat, megtöltik a várost élettel. Ők talán már észre se veszik már a város zsibongását, számukra oly természetes, mi mégis belecsöppennünk az ő átlagos szombat délutánjukba, és mint egy fotó úgy ég bele a kívülálló szemébe az a kép. És talán arra gondol, hogy de jó itt lakni, milyen szerencsés, aki itt él. Fura ez, miért válik az a város, ahol élünk oly átlagossá, hogy csak időnként vesszük észre a szépségét?

Pestről Budára utazva, ha hídon megyek át, mindig igyekszem elkapni ezt a "turista érzést". Abbahagyni a könyv olvasását, abbahagyni a bosszankodást, hogy már megint nem igaz hányan vannak a villamoson, felocsúdni a reggeli bamba álmodozásomból, a napi feladatok kattogásából. Csak egy pillanatra  úgy szemlélni a Dunát, a várat, az Országházat, mint ha most látnám először. Sokszor megállítanám, kiszállnék és készítenék pár fotót. Csak úgy. A magam örömére.

Mire lejövünk a hídról, ez a pillanat úgy tovaszáll, hogy talán aznap már eszembe se jut. Talán másnap sem. De ha nem vagy odavalósi, egy életre megjegyzed.

Hát erről beszélek.

Miért hosszabb és rövidebb egyszerre egy ilyen kirándulás, mint egy átlagos hétvége, amit otthon töltünk?

Hosszabb, mert tele van élménnyel. Emlékezetesebb momentummal. Mert e hétvége reggeljein időben felkelünk, hogy el ne teljen a nap ágyban lustálkodással. Hisz annyi élmény vár ránk! És nem kell reggelit készíteni, csak időben leérni, a terülj-terülj asztalkámhoz. Hmmmm...ezt igazán elviselném minden reggel.

Aztán ott a lista az éjjeli szekrényen: LÁTNIVALÓK, PROGRAMOK. Ezt gondosan válogattuk össze a munkahelyen lopott 10-20 percek alatt. Neten keresgélve, hogy semmiről ne maradjunk le, bőven legyen miből válogatni. Gondosan megtervezzük mi lesz aznap a program. Izgalommal teli várokozás ez. Ha a nap még ragyogóan is süt, már-már extázis érzést élhetünk át. Újra és újra átélve azt az érzést, ami a párunk megismerkedésekor éreztünk. A kapcsolatunk kezdeti szakaszába. Mintha újból pillangók repdesnének a hasunkba.

Ugyan az a várakozással teli izgalom:

A MAI NAP VAJON MIT TARTOGAT SZÁMUNKRA?

• Tudjuk, hogy jó lesz, mert együtt vagyunk, együtt éljük át, megosztjuk egymással.
• Tudjuk, hogy jó lesz, mert azért jöttünk, hogy jól érezzük magunkat, és ettől semmi sem tántoríthat el.
• Tudjuk, hogy jó lesz, mert kíváncsian várjuk a felfedezni valókat.

A boldogság határtalanságig fokozódik, amikor a szabadság érzése jár át, úgy érezzük, az egész világot átölelnénk. Mindennél jobb, hogy az az ember van mellettünk, akit a világon mindennél jobban szeretünk.

Ilyenkor az ember a legkedvesebb és egyben legkényelmesebb ruháját veszi fel. Megválogatja, mivel tiszteli meg Magyarország eme gyöngyszemét. Hisz fotó is készül. Albumba, Facebookra, Barátoknak. Az utókornak! Mindegy hova, de ebben benne van, hogy megtiszteljük a pillanatot, a helyzetet, szinte ünneplőbe öltözünk. Akár ez csak a kedvenc fülbevalónkat jelenti, vagy egy olyan parfümöt, amiről szeretnénk, ha azt az érzést juttatná eszünkbe, amit ez a hétvége nyújt.

Rövidebb, mert az érzelem dús pillanatok, a jó élmények úgy vágtáznak el mellettünk, akár egy vonat. Csak addig áll meg a pillanat, amíg veszünk egy mély levegőt, és beszippantjuk mindazt a jót, amit nyújt nekünk.

Mire észbe kapunk már vasárnap reggel van, és vele együtt jön az az érzés is, hogy ebből  a jóból már csak pár óra van hátra. Hogy este már otthon alszunk, és holnap jön a munka, a főnök, a feladatok végeláthatatlan sora.

Reggeli után ez az érzés hirtelen tovaszáll, és csak hazafele gurulva jön elő újból.

De addig is, annyi csuda jó dolog vár még ránk. Egy kis fájdalommal teli szívszorító érzés azért időnként még előjön, de ez is keveredik és egybeolvad a boldogság mámorító illatával.  És ekkor megint megáll az idő...az ősz illata... az aranyba burkolózó táj.....a szikrázó napsütés.....az idei utolsó fagylalt....a frizuraborzoló szél....a párunk szeretetének az érzése....a szintén odalátogató turisták alap zaja, a kacagások, fotókattintások...a pénzcsörgés, ahogy pénztárcánkba kutatunk még egy százas után, hogy összeadjuk a kilátó belépőjének az árát, amit én szentimentálisan és gondosan megőrzök. 

Ezek azok az a dolgok, amik függővé tettek engem!

Végre utolértem magam időben, és a bejegyzések aznapi dátummal készülnek.

Bejelentkeztem egy dietetikushoz, hogy szakmai tanácsot is kapjak a Nagy Elhatározásomhoz.

Érdemes volt felkeresnem egy szakembert, még így a hízókúra elején,  mert rengeteg tanácsot kaptam. Olyanra is felhívta a figyelmemet, amit nem vettem számításba. Tudom, mire kell jobban koncentrálnom, és mi az, amire feleslegesen fektettem be energiát.

 Megerősítést kaptam, hogy ez a kalória számolósdi nem csak a fogyókúránál egy jól bevált módszer. Sőt, itt mindennek ez az alapja. Átbeszéltük, mennyi az ideális napi kalória mennyiség számomra. Érdekes, Ő többet mondott, mint, amit a neten elérhető kalkulátorok számolnak. A konyhai digitális mérlegembe hazafelé tartva vettem elemet, mert bizony muszáj tudnom, hogy hány dkg-ot eszek meg a köretből, húsból, hogy tudjam, pontosan tartom e számokat.

Kiderült a zabpehely körül felesleges felhajtást csináltam, nem ér annyi plusz kcal-t, mint amennyire nyomattam a dolgot. (Csendben jelzem, hogy kicsit elegem is lett már belőle. A napi 2 adag kicsit sok volt már. Azért nem mondok le róla teljesen, amikor sportolok, aznap azért jut belőle a bendőmbe is.)

Nutridrink helyett javasolt egy olcsóbb és természetesebb kalória bombát, mégpedig a banánturmixot. Persze, utóbbit időigényes elkészíteni, valami hozzávaló tuti nincs épp otthon, és mosogatni is kell utána, de fő, hogy van rá alternatíva.

Napi 10 dkg olajos magvak és aszalt gyümölcsök elfogyasztását különösen javasolta, mint a legjobb, legegészségesebb kcal, ásványi anyag és vitamin forrás.

Kiderült borzasztó kevés szénhidrátot eszek, nem csak gyakorisági szempontból, hanem az egyszeri adag se éri el az ideálisat. Kivéve a rizs, amiről ugye már beszámoltam, hogy megnöveltem az adagot. Kenyérből min. 8 dkg-os szeleteket kell vágnom, és egyéb pék sütiből is legalább, összesen napi 4-5 adagot kellene ennem. Ehhez képest reggel fogyasztottam valami kevéskét. Este is többnyire főtt étel tettem.

Egyik korábbi posztom szinte csak az újonnan felfedezett kenyérkrém csodámról szólt: a mogyoró vajkrémről. Na, úgy néz ki, ez se tuti választás, annak ellenére, hogy ezt is egy  roboráló étrend elemeként fedeztem fel. Túl cukros és nem túl tartalmas feltét. Helyette preferáljam jobban a túrót, sajtot. Igyekszem. Mai a vacsim is körözöttes kenyér volt sajttal. Bizony megint csak nehéz volt a pocim, a rendes, nagy adag kenyértől. 

Megnéztem korábbi feljegyzéseimet, amiket azóta már felvittem a napi kalória mennyiség táblázatba, és kiderült, szinte sosem értem el a kívánt szénhidrát mennyiséget. Ez lehet vékonyságom fő oka? Más két pofára zabálja a sütiket, pék sütiket, kenyér mániás. Nekem fel se tűnt, hogy ebből az alaptermékből ennyire keveset fogyasztok. 

 Krumpliból is 20-25 dkg az ideális egyszeri étkezésre. Kifőtt tésztából pedig - főzés előtt mérve - 7-8dkg.

Ezen felül kaptam még minta étrendeket, aminél inkább az adagok nagyságát tudom ellenőrizni. Mégis hol él olyan XXI. századi nő, aki 2 héten keresztül, minden étkezése alkalmával mást eszik, kétszer ugyan azt sosem, abból is csak egy adagot készít, és a felvágottból is csak 4-6 dkg-ot kér a csemege pultban.

Kiemelte a sport fontosságát. Erről egy következő cikkben fogok bővebben írni.

puszi :)

2013.09.13. Péntek

A harmadik hétvégéhez érve rámereszkedtem a mérlegre és bizony megvan az első plusz 1 kg. Sajnos most épp nem a jó kis digitális mérlegem van nálam, hanem a régimódi, így fél kilókat nem tudok nyomon követni ( szerintem van több is, mint 1kg)

Minden esetre jó nyomon haladok!

2013.09.04. Szerda

Mai napi tanulság: Ne állj mérlegre!

Annak ellenére, hogy a hasamon és a karomon tapasztaltam egy kis gyarapodás félét, a mérleg ezt még nem mutatta ki. Ez pedig el is riaszthatna, előhozhatná belőlem a negatívumot:  "na ugye megmondtam, felesleges az egész..."

De az elhatározásom nagyobb annál, hogy ez elkeserítsen és eltántorítson a célomtól.

2013.09.06. Péntek

Ma a szervezetem úgy gondolta megpihen. Keveset ettem, nem is volt kedvem az egész hízókúrához. Nem erőltettem semmit, azt ettem, amit épp megkívántam.

2013.09.08. Vasárnap

Hízókúrám 2 hetébe léptem. Eddig minden fennakadás nélkül, jól megy. Mérlegre nem áltam, pedig szinte biztos, hogy híztam, de félek, hogy ha a mérleg nyelve nem megy egy kilóval feljebb, most az lelombozna.

Csípő tájékon biztos, hogy gyarapodtam, a nadrágot is nehéz begombolni. Hihi :)

A legnagyobb öröm számomra mégis az, hogy a szervezetemnek ilyen könnyedén és ilyen gyorsan sikerült átállnia a nagyobb mennyiségű ételek elfogyasztására-és minden gond nélkül. Tényleg pár napig erőltettem csak az egyre nagyobb és nagyobb adagok elfogyasztását, és utána mindez teljesen természetes lett. Sokkal sokkal többet tudok enni, mégis könnyűnek érzem magam, nem fekszi meg a pocim.

Ami jótékony hatást még észrevettem, hogy energikusabb vagyok. A reggeli felkelés nem okoz (akkora) gondot és valahogy az energiám is  kiegyensúlyozottabb. Ha épp dolgom van, és nem tudok enni, hosszabb időt is kibírok, illetve fizikai aktivitás után se vagyok hulla fáradt.